Nemrég jelent meg a Netflixen egy ötrészes dokumentumfilm-sorozat, amely egy náci háborús bűntettekkel vádolt ukrán származású férfi felelősségre vonásának történetét dolgozza fel. A Treblinka rettegett Ivánja a létező legfontosabb kérdéseket teszi fel az igazságszolgáltatás feladatáról, és arról, hogy mit jelenthet egy büntetőeljárás a társadalom számára, vagy hogy a társadalom véleménye mit jelenthet a per kimenetele szempontjából.
John Demjanjuk ukrán származású amerikai állampolgár volt. Clevelandben élt a mélyen vallásos helyi ukrán közösség tagjaként, a Ford-gyárban dolgozott, szép családja volt. Aztán előkerültek bizonyos dokumentumok, amelyek arra utaltak, hogy ez a tisztes férfi évtizedekkel korábban treblinkában emberek ezreinek a meggyilkolásáért felelt, és miközben férfiakat, nőket és gyerekeket gázosított el, az áldozatokat a haláluk előtt szórakozásból még brutális módon megkínozta és megcsonkította. Kegyetlenségével kiérdemelte a „Rettegett Iván” gúnynevet.
Demjanjukot kiadták Izraelnek, ahol óriási médiafelhajtás közepette kezdetét vette a büntetőpere.
Mivel „Rettegett Iván” eredeti neve ismeretlen volt, a per legfontosabb kérdését az képezte, hogy azonos-e a clevelandi nagypapa a treblinkai szörnyeteggel. A vád fő bizonyítékát a tábort túlélők tanúvallomásai jelentették. Ezek a megkínzott, már szintén nagyon idős emberek érthető felindultsággal, sírva vagy kiabálva idézték fel az emlékeiket, és mindannyian azonosították Demjanjukot.
Aztán Demjanjuk egyik ügyvédje feltett egy apró és lényegtelennek tűnő kérdést az egyik tanúnak, amire az idős férfi úgy válaszolt, hogy vonattal jutott el Európából Amerikába… Kérdés, hogy mennyire megbízható egy ilyen tanú vallomása.
Kérdés, hogy elismerheti-e egy bíróság a bizonyítékok elégtelenségét, ha tizenhat kamera veszi a zsúfolt tárgyalótermet, és a rádió- és televíziókészülékek előtt egy egész nemzet hallgatja elégtételre várva a per eseményeit, miközben mindenki arra vágyik, hogy a treblinkai mészáros megbűnhődjön.
De mi van, ha mégsem Demjanjuk az?
És ha ő az, de nem sikerül rábizonyítani a bűneit, és mosolyogva elsétál?
A történet egyik legérdekesebb szereplője a vádlott izraeli ügyvédje, akit az egész országa meggyűlöl, mert „képes egy ilyet védeni”. (Az ügyvédnek amúgy ez a dolga, de nem jogászok tényleg azt kérdezik meg az ügyvédektől a leggyakrabban, hogyan lehet “bűnözőket mentegetni”.) A védővel aztán később történik is valami szörnyű emiatt.
Mindkét oldal bizonyítékai erősen megkérdőjelezhetőek és egymásnak teljesen ellentmondóak, a per végeredménye pedig megdöbbentő.
A dokumentumfilm megszólaltatja Demjanjuk családtagjait és az izraeli per jogász résztvevőit. Mindannyiuknak – legalábbis saját bevallásuk szerint – szilárd elképzelései vannak az igazságról. Miután végignéztem a sorozatot, én is kialakítottam a saját elméletemet, valószínűleg mindenki más is ki fogja. A Treblinka rettegett Ivánja nem válaszolja meg egyértelműen az összes kérdést.
Azt viszont nagyszerűen bemutatja, miért van szüksége a társadalomnak igazságszolgáltatásra, és milyen igényeket elégít ki egy büntetőper, miért vonhatóak felelősségre idős emberek is az egykori rémtetteikért, ugyanakkor miért olyan fontos a védő feladata, mennyi és milyen bizonyíték tekinthető elegendőnek, és úgy általában hogyan működik egy büntetőeljárás.
Mivel korábban nem hallottam Demjanjuk nevét, ellenálltam a kísértésnek, és nem olvastam utána az Interneten, mi lett a történet vége. Szerintem érdemes így végignézni.
A Treblinka rettegett Ivánja eredeti nyelven, magyar felirattal érhető el a Netflixen.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: